Part 3

Sziasztok!  Még nem kívántam nektek boldog új évet, ezért most megteszem : BOLDOG ÚJ ÉVET ÉS SZERENCSÉS ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK :) Remélem,hogy nem voltatok másnaposok 1-jén, mert én az voltam (de ez mellékes). Gondolom mindenki jól szórakozott családi vagy baráti körben egyaránt. Az ünnepek nagyon gyorsan elteltek, aminek nem örülök,mert ezzel elkezdődött az iskola is.. Persze azért suli idő alatt is fogok új részeket hozni, csak kicsit ritkábban.  Remélem tetszeni fog és írtok pár hozzászólást. Nem haragszom meg, ha bővebben kifejtitek ami tetszik. :DD Jó olvasást! Puszi. ^^

Észveszejtve siettem az ajtó felé. Kinyitottam.
-Cher kérlek ne haragudj, hogy késtem! -dadogta Harry lihegve.
-Jajj semmi baj. De van valami gond?
-Nem, nincsen csak elaludtam, és nagyon siettem ide.
-Elaludtál? -nevettem el magam
-Csak egy kicsit pihenni szerettem volna, hogy ne legyek fáradt és tovább aludtam véletlen. De itt vagyok, úgyhogy indulhatunk is.
-Ja értem. Oké, induljunk. De hova is? -kérdeztem kiváncsiskodva
-Mondtam, hogy az titok! Mellesleg nagyon csinos vagy! -kacsintott rám oldalról.
-Hát köszönöm. Te meg jól nézel ki. -mondtam neki teljesen elpirulva.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, és beültem. Utána ő is beszállt és körülbelül fél óra múlva már ott is voltunk a titokzatos helyszínen. Az autó egyenesen egy csodaszép tengerparton állt meg.  Az egész látvány gyönyörű volt. A lemenő nap meg csak még jobban hangulatossá dobta az egész kilátást.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen helyre jövünk. -néztem mélyen a szemébe.
-Nem tetszik? -kérdezte csalódottan.
-Dehogynem! nagyon jó! Még sosem hoztak erre a helyre. És nagyon szép az egész. -néztem rá mosolyogva.
-Akkor örülök. Gyere sétáljunk beljebb. -mondta és közelebb húzódott hozzám.
Igazából lehet, hogy nem vagyok normális. Más lánynak eszébe sem jutna, mikor megismer egy fiút egyből másnap a sötétedő tengerparton sétálgatni vele. De én teljes biztonságban éreztem magam.
-Itt jó lesz? -kérdezte halkan.
-Persze. -válaszoltam finoman.
Leültünk egy padra és néztük a lemenő napot, hallgattuk a víz csobogását.
-Köszönöm, hogy elhoztál ide! Ez igazán gyönyörű! -fordultam felé.
-Tudod nekem te vagy a gyönyörű! -nézett a szemeimbe.
-Elpirulok. -jelentettem ki zavaromban.
-Akkor is olyan szép, aranyos vagy! -mosolygott rám.
-Harry.... -néztem én is a szemébe, nem foglalkozva arcom pirosságával.
Lassan egyik kezét a csípőmre helyezte, a másikkal meg a fülem mögé tűrt pár kósza hajtincset. Tenyere az arcomon pihent. Csak néztük egymást. A szívem most még a múltkorinál is gyorsabban vert, amit bizonyára meghallott.
-Én is! súgta a fülembe, és egyszer csak arca súrolta az enyémet. Ajkát az enyémre tapasztotta mikor megcsörrent a telefonom.
-Úhh... Anya az, fel kell vennem. Neharagudj. -kaptam a zsebemhez és szomorúan néztem rá.
-Szia anya! Mit szeretnél? -mondtam hadarva.
-Mit szeretnék? Nem hívhatom fel a lányomat? Csak érdekel, hogy mi volt azzal a sráccal. Szóval mesélj! -utasított anya.
Én körülbelül sokkot kaptam. ezt biztosan meghallotta..
-Anyaaa, ne ilyen hangosan. Vannak mellettem. -próbáltam célozgatni, de hiába.
Ő csak továbbra is folytatta a magáét.
-Attól még mesélhetsz egy két dolgot! Hány éves? És megcsókolt már?
-Anya, most leteszem! később majd felhívlak! -idegesen nyomtam ki a telefonom és biztos voltam benne, hogy Harry minden szót hallott.
-Mit akart anyukád? -kérdezte váratlanul.
-Öhh..hát csak, hogy hmm... jól vagyok e. -feleltem lazán.
-Miért? -nézett hatalmas szemekkel.
-Hát csak amikor hazaértem akkor kicsit rosszul lettem, de kipihentem. -füllentettem.
Tudom, hogy nem szép dolog hazudni, és sosem szoktam. De ez most muszáj volt.
-Mondhattad volna azt is, hogy rosszul érzed magad, és akkor nem hívlak el. -mondta kedvesen.
-De már teljesen jól vagyok!
-Biztos?
-Igen!
-Akkor jó! Hát anyukád jókor tud időzíteni. -nézett a föld felé és szája mosolyra húzódott.
Annyira édes volt. Felemelte a fejét és egy határozott mozdulattal megragadta a derekam, szorosan magához húzott, és fejünk között körülbelül 2 cm lehetett. A hirtelen mozdulattól akadozva vettem a levegőt. Ezt észrevette és kezével simogatta a derekam.. Ajkát már majdnem a számhoz érintette, mikor eltoltam magamtól....
-Sajnálom Harry, de én még nem vagyok készen egy kapcsolatra! -mondtam de nem engedtem el a kezét.
-Óóó, megértem. sajnálom... -dünnyögte magában és magához ölelt.
Akármennyire is szerettem volna megcsókolni, nem akartam, hogy átverve érezze majd magát.. A versenyre kell koncentrálnom, és ahogy ismerem magam ez most egy fiú mellett nem nagyon menne. Meg a lehető legőszintébben, még nem szerettem belé olyannyira, hogy megtudjam csókolni. Nagyon aranyos, helyes, kedves srác, de még nem vagyok szerelmes...
-De fontos vagy nekem, nagyon! -mondtam és szorosabban szorongattam az ingjét.
-Te is fontos vagy! lehelte a nyakamba.
Megpróbáltam terelni kicsit a zavaros témát.
-Hogy hívják az anyukádat?
-Anne. És a tiédet? -kérdezte vissza.
-Az enyémet Cher, mint engem.
Ezen elmosolyodott és együtt figyeltük a tájat.
-És a nővéredet?
Gemma.
-Az szép név.
-Nekem nincsenek testvéreim. De Jamiet annak tekintem -mondtam mosolyra húzva a szám és Harry-re néztem.
Ő csak bámult el messzire és kezemet a kezére tettem.
Fejét felém fordította és kérdően nézett rám.
-Annyira cuki, hogy göndör a hajad. -mondtam vigyorogva.
-Hát, én is szeretem. nevetett fel végre.
-Amúgy tetszik, hogy más vagy mint a többi lány.
-Ezt hogy érted?
-Hát, azt nem tudom elmondani, de határozottan más vagy. Talán érettebb mint a többiek. De lehet, hogy nem is ez a megfelelő szó. Egyszerűen csak veled tudom önmagamat adni, és el tudok lazulni. Ami nagyon TETSZIK! Pont úgy mint Te.. -mondta elhalkuló hangon.
-Jajj Harry, nagyon örülök, komolyan! És én is így gondolom! De kérlek ne nehezítsd meg a helyzetem..
-Tudom.. -ölelt magához és összeborzolta a hajam.
-Naaa Hazza!! -kiabáltam rá nevetve.
-Hogy szólítottál?
-Hazza. Miért baj?
-Nem, nagyon szeretem ha így hívnak!
-Akkor ezt is szeretni fogod! Én is "összekócoltam" a haját, bár ettől csak jobban a helyére kerültek azok a kóca göndör fürtöcskék.
-Óóó, köszi, hogy megigazítottad a hajam, én is így szoktam. -tört ki hatalmas nevetésben.
Ezen én is jót nevettem és feladtam a "kócolásharcot".
A csuklómon lévő órára pillantottam, aminek a nagy mutatója már elhagyta a 8 órát.
-Lassan mennem kéne. -mondtam elkeseredve.
-Rendben. -mondta száját lefele biggyesztve, és visszaindultunk az autóhoz.
-Sokkal világosabb volt mikor jöttünk. -Jelentettem ki pár fadarabkán lépkedve.
-Igen. de gyere, segítek. -karjával védelmezően fogta át a derekam és vezetett maga mellett.
Visszakaroltam, és így sétáltunk el egészen a kocsihoz. Ott gyorsan beültünk és már gázra is lépett.
A hazafele úton végig énekeltük a rádióból szóló zenéket. És mikor nem tudtuk a szöveget akkor jó nagyokat nevettünk. Nagyon jó volt. De nem csak ez. Hanem az egész vele töltött pár óra.
Mikor beparkolt a ház elé, kikapcsoltam a biztonsági övet, és felé fordultam.
-Nagyon köszönöm ezt a mai napot. Nagyon örülök, és boldog vagyok. Jól éreztem magam. -mosolyogtam.
-Én köszönöm, hogy eljöttél. Még nem éreztem lánnyal ilyen jól magam, mint Veled! Szépségem!
És ismét nyomott egy puszit az arcomra, ami nagyon jól esett.
Én is viszonoztam, és megpusziltam az arcát. Ezen egy kicsit elpirult, de vidámteli szemekkel figyelte ahogy kiszállok a kocsiból és Őt nézem.
Hát ki tudja mit hoz még a jövő.. talán nemsokára kiesek az xfaktorból és akkor Hazza az enyém lehet teljesen.... ezt persze nem szeretném. De a tudat, hogy kezdek beleszeretni, nagyon kínoz.
Mégis mosolyogva sétáltam fel a szobába ahol már Jamie aludt. Bedőltem én is az ágyamba, és írtam egy sms-t anyunak:
"Anya! Kérlek legközelebb, ne a legjobb pillanatban hívj!^^ Szeretlek, puszi!:) "
Ezt elküldve becsúsztattam a telefonom a párnám alá. Még azt sem tudom, hogy mit fogok majd énekelni a mentorházban, de azt hiszem, hogy az az egyik legfontosabb, szóval jól kell választanom. Ezt a dolgot, a próbával együtt holnapra hagyva, betakaróztam és úgy ahogy voltam elaludtam. Álmomban az én göndör hajú hercegemmel voltam..