Part 5

Sziasztok! Elég sok késéssel, de meghoztam az új részt! Köszönöm a sok komit, véleményt. Nagyon örülök nekik! :) Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, jó olvasást! ♥ puszii :))



Elmentünk anyuért is, és felvettük, utána igyekeztük a stúdióba. A kezem remegett.. nagyon izgultam.
-Cher, ne izgulj! tudod, úgy ahogy a válogatón, szuper leszel, és minden sima ügy lesz! -ölelt át Jamie.
-Köszönöm, csak most túl nagy rajtam a nyomás. -válaszoltam barátnőm kezét szorongatva.
Anyával együtt kiszálltunk az autóból és szememmel Harry-éket kerestek az előcsarnokban, de csak pár ember sétálgatott le-fel. Őket sehol sem láttam.
Ez kicsit elszomorított, mert sok sikert szerettem volna nekik kívánni. És telefonon meg nem akarom hívogatni, nehogy próbáljanak vagy valami..
-Kicsim, még két ember van előtted és te következel! -szólt hozzám anya és bizakodóan karolta át a derekam.
-Akkor én jövök megint előbb, nem a srácok. Anya, félek! -szorongattam magamhoz, mikor a műsorvezető egy mikrofont nyomott a kezembe.
-Nemsokára te jössz! -nézett rám mosolyogva a férfi.
Én egy erőltetett mosollyal válaszoltam, és már egyik lábamról a másikra lépkedtem.
Egyszer csak hátulról valaki megfogta a kezeimet. Lenéztem a kézfejre, és egyből tudtam, hogy Ő az..
-Harry! -szorítottam magamhoz.
-Cher, tovább fogsz jutni! Sikerülni fog! -fogta két tenyere közé az arcomat.
-Úúú, de kis aranyosak, nézd Vicky! -hallottam a hátam mögül susmórgó barátnőmet, és egyre bekapcsólódó anyumat.
-Szia Jamie! Zayn-ék is mindjárt jönnek. -köszönt oda egy vigyorral Jamie-re Harry.
-Jaaaj de jó! -pirult bele, és szemével már kereste is Zayn-t.
-Hol vannak a többiek? -kérdeztem még mindig átkarolva.
-Az öltözőben. -válaszolta, és karjával közelebb húzott magához. Egészen addig amíg mellkasom össze nem ért az övével.
-Harry... -suttogtam sóhajtva.
-Cher Lane következik! kérem hölgyem jöjjön utánam! -csapta meg a fülem a műsorvezető hangja.
-Úristen...! -engedtem el Harry-t, de ő visszahúzott egy pillanatra és egy puszit lehelt az arcomra.
Elmosolyodtam, és 4 felém rohanó fiút vettem észre.
-Srácok! -kiabáltam, és a nyakukba ugrottam.
-Nagyon ügyes leszel! -bíztattak mindannyian, és ölelgettek.
-Mindent beleadok! -kacsintottam rájuk, és odanéztem még Harry-re, aki gyönyörű szemeivel csak úgy bámult rám.
-Cher, tudom, hogy sikerülni fog! -puszilt meg Jamie, anya meg belenézett a szemeimbe és nem is kellett semmit mondania, tudtam, hogy mit szeretne.
-Igyekezni fogok és továbbjutok! -szorongattam anya kezét.
-Cher Lane! Gyere léccives ide!! -hívott már másodszorra a férfi hang.
Én még visszanéztem mindannyiukra, és mély lélegzeteket véve, elindultam Cheryl Cole felé, be az ajtón.
Csak az pörgött a fejemben, hogy magamnak szeretnék bizonyítani, és igen is megmutatni, hogy mit tudok. Ha ez most nem sikerül, akkor őszintén nem tudom, hogy valaha fogok e még próbálkozni... Itt az idő, itt és most. Menni fog. Bíztattam magamat, és részben sikerült is, ugyanis ahogy megláttam Cheryl-t az izgalmam szinte elmúlt, és megnyugodtam. Lazára vettem az egészet, és elénekeltem úgy ahogy próbáltam, úgy ahogy szerettem volna. Azt hiszem, hogy minden úgy sikerült ahogy elterveztem, sőt még talán jobban is. Mosolyogva néztem Cheryl felé, aki szintén hatalmas mosollyal nézett rám.
-Köszönöm! Várakozz kint, nemsokára vissza foglak hívni!
Eltávoztam a teremből, a mikrofont a műsorvezetőnek adtam, és egyenesen anyuékhoz mentem. 
-Na, hogy sikerült? -nézett rám anya. 
-Szerintem nagyon jól, én mindent megtettem. -mosolyogtam anyura.
-Tovább fogsz jutni! -ölelt meg Jamie.
-Hol van Hazza és a többiek? -kérdeztem körülnézve.
-Ők az előbb mentek be. Nagyon izgultak. -tördelte a kezeit Jamie.
-Jajj nagyon remélem, hogy sikerül nekik. -ültem le és csak néztem az ajtóra, ahonnan majd kijönnek.
Három perc sem telhetett el, az 5 öt srác lépett ki a mentorházból. 
Odaszaladtam hozzájuk.
-Cher, na neked, hogy sikerült? -kapott fel Niall. 
-Hát, elég jól szerintem. -nevettem fel.
-Akkor jólvan. Szurkoltunk nagyon. -puszilt meg a szöszi, amin kicsit meglepődtem.
Harry értetlenkedve nézte haverját, ahogy ölelget.
-És nektek hogy sikerült? -fordultam a többiek felé.
-Hát ahhoz képest, hogy összetettek minket, eléggé jól. -kacsintott Zayn. 
Ekkor már Jamie is közénk jött, és magához ölelte a srácokat, Zayn-t különösen.
-Kicsim, be kell rohannom a mukahelyre, valami halaszthatatlan dolgot kell elintéznem. -nézett rám elkeseredve anya.
-Nem baj, menj csak! Ahogy megtudom, hogy továbbjutottam-e egyből hívlak! -pusziltam meg.
-Sikerülni fog Cher. -ölelt át, és ő is megpuszilt. 
-Nektek is sok szerencsét srácok! -üvöltött vissza a kijárati ajtóból még és intett a fiúknak.
-köszönjük! kiabált pont a fülembe Louis. 
Erre ránéztem morcos arccal, mire mind elkezdtünk nevetni.
-Öhhm...Cher, csinálhatnánk egy közös képet? -lépett felém egyet Harry.
-Persze. -mosolyogtam rá, mire odaadta a telefonját Liam-nek.
Akkor gyere, csüccsenj az ölembe! -húzott magához a fotelben, és magára ültetett. Én egyből felvettem egy hirtelen jött pózot, és már kettőt is kattant a vaku.

-Ezek jók lettek. -vigyorgott Liam.
-tényleg! -mosolyodott el Zayn.
-Na mutasd! -kapta ki Liam kezéből a telefont Harry és vizsgálgatta a fotókat.
-De jók! Cher mindenhol gyönyörű vagy. -mondta Hazza és gyönyörű szemeivel rám nézett.
-Jajj Harry.. -löktem meg egy kicsit a karját és elpirultam.
Erre megölelt, és eljött az idő. Mindannyiunknak vissza kellett menni a mentorházba, hogy megtudjuk a döntést. Egyedül Jamie maradt kint, és izgatottan várt ránk.
Egyből engem hívott Cheryl, és leültem mellé. 
-Cher, a döntőbe csak igazán jó énekeseket keresünk. A te produkcióid elképesztőek voltak. De a többieké is. Látszik, hogy mennyire akarod, igyekszel. És még remekül is csinálod. Az biztos, hogy igazi popsztár vagy már most. És, hogy az igazi álmod valóra válhasson, elviszlek magammal az élő showba. -mondta Cheryl.
Én könnyezve ugrottam a mentorom, Cheryl karjaiba. Ez az érzés elmondhatatlan. Sikerült!! Benne vagyok a  döntőben. Hihetetlen. A könnyeim nem hagytak alább, csak úgy potyogtak le a felsőmre.
-Ügyes vagy Cher! Hidd el, hogy nagy út vár még rád!
-Nagyon köszönöm! Annyira köszönöm! -mosolyogtam rá.
-Találkozunk nem sokára! -ölelt át, és remegő lábakkal sétáltam ki, ahol már ott álltak a srácok.
-Továbbjutottatok? -futottam feléjük. 
-Igeeen, tovább. -kiáltotta Louis hatalmas vigyorral.
-És te? -kérdezte Harry.
-Én iiiis! -ugrottam a nyakába.
-Ohóóóóh. Cher, nagyon ügyes vagy. -fonta át a karját a derekamon.
-Nagyon örülök. -mondtam mosolyogva.
-Mi is örülünk. -nevetett Zayn, Jamie-vel az oldalán.
-Jaaaaj Jamie! -öleltem át.
-Én megmondtam, hogy továbbjutsz! -kócolta össze a hajam.
Felhívtam anyut, aki elkezdett visítani a telefonba, annyira örült. Sajnos csak este végez majd a melóval. 
-Nem sokára be kell költöznünk az x faktor házba. -jelentettem ki szomorúan és Jamie-re néztem.
-Semmi gond. Ne viccelj, neked most a verseny a lényeg. -mondta
-Szeretlek. -pusziltam meg barátnőmet.
Ekkor Niall elkapta a kezemet és magához húzott. Én a meglepettségtől reagálni sem tudtam. 
-höhhh? -néztem szemeibe.
Ő továbbra is csak szótlanul szorongatott, izmos karjai nem engedtek alább az ölelésben.
A srácok sem mondtak semmit, csak meglepetten figyelték Niall-t.
-Nagyon szép vagy. -húzta közelebb a fejem és suttogta a fülembe.
-Hát köszönöm. -mondtam mire Harry kezét éreztem a karomon.
Egy pillanatig meg voltam zavarodva, Niall hirtelen cselekedetén. Hazafelé az autóban is csak ezen kattogott az agyam. Hisz tényleg nagyon jóban lettünk, de nem értettem most ezt az egész helyzetet. Egészen hazáig csak Niall szomorkodó arcát fürkésztem. Egyszer sem nézett rám. Csak szótlanul ült karjait összefonva maga előtt. Kiszálltunk Jamie-vel a kocsiból és elköszöntünk a fiúktól. Mindannyian nagyon boldogok voltak, a továbbjutásuknak köszönhetően. Még Niall is rám mosolygott egyet. De ennyi.. Nem értettem.. Harry meg mint mindig, egy puszit nyomott az arcomra. Na de Jamie-ék nem szégyenlősködtek, egyből megcsókolták egymást Zayn-el. Jó volt látni, hogy a legjobb barátnőm igazán boldog. A mosolya őszinte volt. Ahogyan Zany-é is. Tudva, hogy holnap után be kell költöznöm a mentor házba, a többiekhez, igyekeztünk összepakolni a legfontosabb cuccokat. Még holnapra beszerveztünk Jamie-vel egy csajosabb napot. Ameddig a verseny tart addig ott fogok majd lakni bent a közös házakban a többi 'versenytársaimmal' együtt. És Jamie rettenetesen fog hiányozni ahogy anya is. így elterveztük, hogy anyuhoz is még bemegyünk majd. Sietve pakolgattuk az egyik pulcsit, a másik után, a gatyákat, és lassan az összes ruhadarab be került a bőröndbe amit szándékoztam elvinni. 
-Jamie, ti most együtt vagytok Zayn-el? -vetettem neki oda a kérdést.
-Hát, szerintem igen. -pirult bele válaszába
-Ennek igazán örülök, Zayn rendes csávó. Aranyosak vagytok. 
-Jaaj Cher, te lennél aranyos Harry-vel. Fogalmad sincs róla, hogy mennyire szeret. -állt meg egy pillanatra a pakolásban. 
-Tudom, hogy szeret. Tudom Jamie! De nagyon nehéz, a versenyre és a kapcsolatunkra is egyben 'koncentrálni'. Tudod, hogy milyen vagyok.. Nekem most a verseny...
-Neked most a verseny, és Harry legyen a fontos! -vágott komoly fejet, befejezve a mondatom.
-Jamie..
-Cher, hidd el, hogy nincs veszíteni valód. Tudom, hogy te is ugyan úgy szereted Harry-t. Ne szalaszd el a lehetőséget. Gondolkodj el jobban ezeken. -mosolygott rám.
A telefonom pittyegni kezdett ami azt jelenti, hogy üzenetet kaptam. Méghozzá Niall-től.
" Cher, kérlek ne haragudj a ma délutáni viselkedésem miatt. Csupán csak annyira gyönyörű voltál.. Én tisztában vagyok vele, hogy mi van közötted és Harry között. És nem szeretnék bekavarni vagy semmi ilyesmi. Nekem az öröm, hogyha ti boldogok vagytok. Csak nehéz... De sajnálom, komolyan. Remélem nem bántottalak meg. Jó éjt' "
Ennek a kis szövegnek az elolvasása után kellett pár perc mire felfogtam, hogy talán tetszhetek Niallnek?! Aranyos srác tényleg. De Harry-hez húz a szívem..
" Szia Niall! Nem haragszok, csak meglepődtem. De tényleg nincsen semmi gond! Neked is jó éjt! " 
Visszaírtam neki valami értelmeset, mert most semmi nem jutott az eszembe annyira zavarodott voltam. Ezt feldolgozva, mentem el lezuhanyozni. Utána már ágyba is bújtam, a kedvenc plüssmacimmal. És gondolkodtam rajta, hogy ennek nincs értelme... Harry-t tényleg el fogom veszíteni ha nem lépek. Ami persze, hogy nem akarok!.. A könnyeim elkezdtek hullani a szememből, de szerencsére Jamie már aludt így nem vette észre. Különben órákig hallgathattam volna a vigasztalását, kérdéseit. De most jobb volt így. Csak magamban jól átgondolni mindent. Boldognak kéne lennem, mert továbbjutottam. És legbelül az is vagyok teljes mértékben. Mielőtt álomba merültem volna, el is határoztam, hogy holnap után mindent megbeszélek Harry-vel. így lesz a legtisztább vele szemben is. Egyszerűen ellopta a szívem. Ő az én göndör hercegem. És ez így van rendjén. Azt hiszem.... 

Part 4

Sziasztok. :) Megint itt vagyok. Nagyon szépen köszönöm a komikat, és az új rendszeres olvasókat pedig köszöntöm! :) Nem is fogok sokat beszélni, íme itt az új rész! KOMIZZATOK! puszi^^


A napok csak teltek, és folyamatosan Harry-re gondoltam. Holnap lesz szombat, ma tehát még hétköznap van. Nagyon sokat próbáltam, és a lehető legtöbb erőmet beleadtam mindig, hogy sikerüljön bejutnom holnap az élő showba. Mivel az elmúlt napokban minden nap próbáltam, a mai napot pihenéssel szeretném tölteni. Felmentem facebookra, twitterre, és rengeteg levelet kaptam. Szinte mindegyik pozitív véleményű volt, aminek nagyon örültem. Válaszolgattam is rájuk. Az agyam azon kattogott, hogy holnap a mentorházban kell majd teljesítenem. Próbáltam nem erre gondolni, hanem inkább Hazza-ra.
Lecsoszogtam a nappaliba és kimentem a teraszra. Egy forgószékben ültem az üvegasztalnál, a tornácon, és a tejeskávémat kortyolgattam, amit Jamie készített nekem. A nap már magasan járt a ház másik oldalán, ezért is ültem be ide az árnyékba. A könnyű szél újra meg újra összeborzolta a szófogadatlan tincseimet. Még mindig piszomában voltam. Ami egy szuperpuha pólóból és egy könnyű megkötős sortból állt. Hozzá bolyhos csíkos zoknit viseltem. Épp most fogyasztottam el a fenséges pirított kenyeret krémsajttal, mikor odajött Jamie és leült mellém.
-Nemrég hívott Harry a telefonodon, hogy átjön pár barátjával. -mondta Jamie közömbösen.
-Hogy mi? -csattantam fel.
-Csörgött a telefonod és felvettem. -mondta tovább..
-És miért nem szóltál? -álltam fel idegesen.
-Nyugi! mert te lent voltál, én pedig az ágyban feküdtem. -ásított egyet Jamie.
-Jó, akkor felöltözök normális ruhába. -mondtam, és elindultam felfele a lépcsőn.
Kettőt léptem, mire csöngettek. Felkaptam a fejem és visszanéztem Jamire.
-Hát akkor már nem öltözöl át! -nevetett fel, és ajtót nyitottunk.
-Sziasztok. -ölelt át minket Harry, és bemutatott a mellette álló srácoknak.
Niall Horan, Zayn Malik, Louis Tomlinson és Liam Payne kedvesen mosolyogtak és üdvözöltek minket.
-Örülök, hogy jöttél. -öleltem meg Harry-t, és figyeltem a többi srácot ahogy vigyorogtak.
-Én is örülök, és elképesztően csinos vagy ebben a pizsiben. -suttogta a fülembe, én meg elpirultam.
-És velük tettek össze egy bandába az xfaktorba. Simon úgy gondolta, hogy egy bandában jobbak lennénk. Úgyhogy most már a banda kategóriában fogunk tovább versenyezni. -mosolygott rám Harry.
-Ez igazán jó hír. Örülök. -vigyorogtam rájuk.
-Gyertek menjünk be a nappaliba. -utasítottam őket, és üdítővel a kezemben mentem vissza szobába.
Mindenkinek adtam egy dobozos kólát a kezébe, ők meg szívesen kortyolgattak.
-És ugye már próbáltatok holnapra? -kérdezte Jamie.
-Persze, nagyon sokat próbáltunk, már majdnem egy hete Harry-éknél vagyunk és csak gyakorlunk, gyakorlunk. -válaszolta Zayn, és kicsit Jamie felé csúszott a kanapén.
Én csak kacsintottam egyet a barátnőmre, mire grimaszul kinyújtotta rám a nyelvét, és ezt Zayn is észrevette.
-Jajj de aranyos. -mondta Zayn kuncogva Jamire nézve, aki egyből elpirult, behúzta a nyelvét és finoman mosolygott.
-Öhmm..Cher... amúgy mesélt rólad Harry. és khmm... -köszörülte meg a torkát a szőke srác, mikor Harry befogta a száját.
-Niall, nem kell feltétlenül erről beszélned. -szólt rá Harry két nevetés között.
-Jó, jó csöndben maradok. -motyogta vigyorogva a szöszi.
Ezen nevettem egy jót, és Harry-re pillantottam. Ő elpirulva üldögélt.
Kicsit oldva a feszültséget, próbáltam ismerkedni a fiúkkal. Meglepően nagyon aranyosak, kedvesek voltak.
-Cher, jönnél egy kicsit? -állt fel Louis és a konyha felé mutatott.
-Persze.. -mosolyogtam rá, és Harry-re néztem aki meglepetten bámult ránk.
-Na mit szeretnél? -kérdeztem viccesen.
-Csak azt, hogy Harold nagyon szeret téged. És folyton rólad beszél, a te képeidet nézegeti twitteren, és tényleg nagyon megtetszettél neki. -mondta Lou, mire elképedten figyeltem rá.
-Hát ezt eddig is tudtam, hogy tetszek neki... de tudod, már neki is mondtam, hogy a verseny.. a versenyre kell koncentrálnom, meg neki is. Nektek is. -válaszoltam..
-Azért gondold át, hogy mit szeretnél, most komolyan. És ezt nem Harry nevében mondom. Látjuk rajta, hogy mennyire szeret, és, hogy mennyire bántja, hogy nem lehet veled.
-Át fogom gondolni. -mondtam őszintén.
Mikor visszamentünk a "nagy beszélgetés" után, csak Harry-t néztem. Annyira aranyos. Nem tudom, hogy ki fogom-e bírni ezt.. de tudom magamról, hogyha összejönnék vele, akkor nem tudnék 100%-ig teljesíteni. És most ez a legfontosabb.. azt hiszem... Viszont egyből ki is szúrtam Jamie-t és Zayn-t. Valamiről nagyon beszélgethettek, mert Jamie folyton elpirult, Zayn meg csak nevetett. De látszólag nagyon egymásra hangolódtak. Ennek nagyon örültem, és leültünk vissza a maradék helyre. Ekkor Harry rám nézett. Teljesen a szemembe fúrta a tekintetét. Az a gyönyörű szeme. Magával ragadott, és egyszerűen csak bámultam rá.
-Mit akart Louis? -kérdezte suttogva.
-Ezt  még én is hallottam haver. -nevetgélt Liam.
Ezen felnevettünk, és Harry kérésére megmutattuk nekik a szobánkat.
-Húú ez tökre jó. Nem is olyan nagyon csajos szoba. Bejön. -mondta Niall, és Harry meg belevetődött az ágyamba.
-Menjél te is. -lökdösött Jamie..
-Ááá- nem..dehogyiiis. -ellenkeztem.
-Dehogynem! -felkapott Zayn és egyenesen Harry mellé dobott az ágyamba.
-Na gyere csak ide! -fordult felém Hazza, és átkarolt.
Egyszer csak elkezdte csikizni az oldalam. És rólam tudni kell, hogy nem kicsit, nagyon csikis vagyok.
Próbáltam lefogni a karjait, de hiába. Az izmos karja nem engedett, csak csikizett tovább. Már folytak a könnyeim is annyira nevettem. Ekkor hirtelen egy gyors mozdulattal le tudtam magamról vakarni a kezeit és megkönnyebbülve terültem ki az összerugdosott lepedőn.
-Harry, ha mást is akartok csinálni, nyugodtan kimehetünk. -jelentette ki Zayn
-Haver... -vágott hozzá egy párnát és kiszálltunk az ágyból.
Az egész délutánt így, hülyéskedve töltöttük, és megismerkedtünk jobban egymással. Nagyon megkedveltem a srácokat, tényleg a lehető legkedvesebbek és persze helyesek is. Mindenki remekül szórakozott. Még be is faltunk 2 egész pizzát is. Mintha már évek óta ismertük volna egymást, úgy rohangáltunk, nevetgéltünk.
Kezdett besötétedni, és a srácoknak indulniuk kellett, mert még akartak egyet próbálni.
Kikísértük őket az ajtóhoz.
Zayn arcon puszilta Jamie-t amin meglepődtem de a többiekkel együtt kuncogtam.
-Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket. -öleltem meg őket, és Harry-t arcon pusziltam, amit viszonzott.
Az illata még mindig megőrjít.. olyan édes.
-Mi is nagyon örülünk. -mondta Zayn.
-Holnap találkozunk az xfaktorban. -közölte Niall, a már tudott tényt és hatalmas vigyorral integetett.
-Sziasztok. -köszönt Harry és végigsimított a hajamon.
-Sziasztok. -motyogtam zavaromban.
-Én is megyek holnap. -kiabált még Jamie.
-Várni foglak édes. -kacsintott vissza Zayn, és dobott egy puszit Jamie-nek.
Ezen Jamie nagyot mosolygott és becsukta az ajtót.
Én sejtelmes vigyorral néztem Jamire.
-Miért nézel így rám? -kérdezte nevetgélve.
-Mi volt Zayn-el? Minden részletet tudni akarok! -öleltem meg a barátnőmet, és felvonultunk a szobánkba.
-Hát.. kezdte. Nagyon nagyon aranyos. és annyira jól megtaláltuk egymással a hangot. -nézett rám.
-És bejön neked mi? -húztam fel a szemöldököm, és oldalba böktem.
-Persze, hogy be, végre egy normális, kedves srác. -mosolyodott el.
-Örülök neki. Meg aztán te is biztosan, tetszel neki. Hisz gyönyörű vagy és le sem vette rólad a szemét.
-Háát. nem tudom. de majd kiderül.
-Őő figyi, kövesd már be twitteren a többieket Harry twitterén megtalálod őket, én addig a mosdóban leszek. -mondtam neki.
-Pont azt akartam. -nézett rám Jamie és elnevettük magunkat.
Gyorsan lezuhanyoztam, és visszavettem a pizsimet. Igazából tökre kényelmes volt egész nap ebben lenni. Meg aztán a hangulat is olyannyira jó volt, hogy nem érdekelt, mi van rajtam.
-Készen vagy? -mentem ki a fürdőből.
De nem érkezett válasz. Jamie az ágyban aludt. Odamentem és betakartam. Leültem a laptop elé, és láttam, hogy bekövette a srácokat nekem is. Már mindannyian vissza is követtek. Harry küldött egy üzenetet:
"Cher, ma iszonyatosan aranyos voltál abban a pizsiben. Legközelebb te csikizhetsz meg, és szép álmokat, puszi. "
Istenem, ez olyan édes. válaszoltam neki, és kinyomtam a gépet.
A mai nap életem egyik legjobb napja volt. olyan embereket ismertem meg akikre életem végéig emlékezni fogok. Mind egytől egyik a szívembe zárták magukat. Széles mosollyal megigazítottam a szétugrált ágyneműmet és hamar ágyba bújtam, mert nagyon izgultam a verseny miatt, és fáradt is lettem a mai nap után. Elaludni viszont csak éjfélkor tudtam. Addig csak forgolódtam.

-Te jóó ég! hány óra van? -kiabáltam fel és villámgyorsan pattantam ki az ágyból.
-Jamieee ébresztő, elaludtunk! -ugráltam az ágya mellett.
-Hisz még csak 9 óra van.. -válaszolta álmos hangon és a fejére húzta a párnát.
-9? jaa, akkor jó. -nevettem fel megkönnyebbülve.
Elterültünk Jamie-vel az ágyon, és majszoltuk a tegnapról megmaradt pizzát. Felnéztünk twitterre és megnéztük,hogy mi a helyzet a fiúkkal. Nem hogy felhívtuk volna őket.. hol már. Az túl egyszerű lenne. Zayn kiírt valami rosszfiús szöveget, Liam, Louis és Niall semmi.. viszont Harry.. azt írta ki, hogy Louis-t megharapta egy kölyökmacska. És most ő féltékeny, hogy miért nem őt. Istenem. Ez olyan kis aranyos. 
-Ez a Styles gyagyás.. -röhögött Jamie.
-Szerintem meg aranyos.. -mosolyogtam.
Jamie csak nevetett, és lenyelte az utolsó falat pizzát is.
-Lassan kéne öltözni.. -mutattam az órámra.
-Menjünk, sminkelni is kell.. -mosolyogtam rá.
-Majd én megcsinállak.. -kacsintott.
Felpattantunk az ágyról, magunkra kaptuk a ruhát, amit előre kikészítettünk, vagyis Jamie készített ki, neki nem lehet nemet mondani. Majd leültem egy kis székre, és Jamie kezelésbe vett. Hajamat szépen kivasalta, aztán néhány helyen pedig vitt bele egy kis hullámot. Arcomra halvány alapozót kent, majd kispirálozta a szempillámat, és kifestette a szemeim. Ajkaimra átlátszó szájfény került.

-Kész is vagy szépségem -mosolygott.
-Köszönöm. -öleltem meg.
-Akkor indulhatunk? Még anyudat is felvesszük! -figyelmeztetett.
-Tudom, tudom. -bólintottam, és útnak indultunk.
Az útnak, ami talán örökre megváltoztatja az életemet.. 

Part 3

Sziasztok!  Még nem kívántam nektek boldog új évet, ezért most megteszem : BOLDOG ÚJ ÉVET ÉS SZERENCSÉS ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK :) Remélem,hogy nem voltatok másnaposok 1-jén, mert én az voltam (de ez mellékes). Gondolom mindenki jól szórakozott családi vagy baráti körben egyaránt. Az ünnepek nagyon gyorsan elteltek, aminek nem örülök,mert ezzel elkezdődött az iskola is.. Persze azért suli idő alatt is fogok új részeket hozni, csak kicsit ritkábban.  Remélem tetszeni fog és írtok pár hozzászólást. Nem haragszom meg, ha bővebben kifejtitek ami tetszik. :DD Jó olvasást! Puszi. ^^

Észveszejtve siettem az ajtó felé. Kinyitottam.
-Cher kérlek ne haragudj, hogy késtem! -dadogta Harry lihegve.
-Jajj semmi baj. De van valami gond?
-Nem, nincsen csak elaludtam, és nagyon siettem ide.
-Elaludtál? -nevettem el magam
-Csak egy kicsit pihenni szerettem volna, hogy ne legyek fáradt és tovább aludtam véletlen. De itt vagyok, úgyhogy indulhatunk is.
-Ja értem. Oké, induljunk. De hova is? -kérdeztem kiváncsiskodva
-Mondtam, hogy az titok! Mellesleg nagyon csinos vagy! -kacsintott rám oldalról.
-Hát köszönöm. Te meg jól nézel ki. -mondtam neki teljesen elpirulva.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, és beültem. Utána ő is beszállt és körülbelül fél óra múlva már ott is voltunk a titokzatos helyszínen. Az autó egyenesen egy csodaszép tengerparton állt meg.  Az egész látvány gyönyörű volt. A lemenő nap meg csak még jobban hangulatossá dobta az egész kilátást.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen helyre jövünk. -néztem mélyen a szemébe.
-Nem tetszik? -kérdezte csalódottan.
-Dehogynem! nagyon jó! Még sosem hoztak erre a helyre. És nagyon szép az egész. -néztem rá mosolyogva.
-Akkor örülök. Gyere sétáljunk beljebb. -mondta és közelebb húzódott hozzám.
Igazából lehet, hogy nem vagyok normális. Más lánynak eszébe sem jutna, mikor megismer egy fiút egyből másnap a sötétedő tengerparton sétálgatni vele. De én teljes biztonságban éreztem magam.
-Itt jó lesz? -kérdezte halkan.
-Persze. -válaszoltam finoman.
Leültünk egy padra és néztük a lemenő napot, hallgattuk a víz csobogását.
-Köszönöm, hogy elhoztál ide! Ez igazán gyönyörű! -fordultam felé.
-Tudod nekem te vagy a gyönyörű! -nézett a szemeimbe.
-Elpirulok. -jelentettem ki zavaromban.
-Akkor is olyan szép, aranyos vagy! -mosolygott rám.
-Harry.... -néztem én is a szemébe, nem foglalkozva arcom pirosságával.
Lassan egyik kezét a csípőmre helyezte, a másikkal meg a fülem mögé tűrt pár kósza hajtincset. Tenyere az arcomon pihent. Csak néztük egymást. A szívem most még a múltkorinál is gyorsabban vert, amit bizonyára meghallott.
-Én is! súgta a fülembe, és egyszer csak arca súrolta az enyémet. Ajkát az enyémre tapasztotta mikor megcsörrent a telefonom.
-Úhh... Anya az, fel kell vennem. Neharagudj. -kaptam a zsebemhez és szomorúan néztem rá.
-Szia anya! Mit szeretnél? -mondtam hadarva.
-Mit szeretnék? Nem hívhatom fel a lányomat? Csak érdekel, hogy mi volt azzal a sráccal. Szóval mesélj! -utasított anya.
Én körülbelül sokkot kaptam. ezt biztosan meghallotta..
-Anyaaa, ne ilyen hangosan. Vannak mellettem. -próbáltam célozgatni, de hiába.
Ő csak továbbra is folytatta a magáét.
-Attól még mesélhetsz egy két dolgot! Hány éves? És megcsókolt már?
-Anya, most leteszem! később majd felhívlak! -idegesen nyomtam ki a telefonom és biztos voltam benne, hogy Harry minden szót hallott.
-Mit akart anyukád? -kérdezte váratlanul.
-Öhh..hát csak, hogy hmm... jól vagyok e. -feleltem lazán.
-Miért? -nézett hatalmas szemekkel.
-Hát csak amikor hazaértem akkor kicsit rosszul lettem, de kipihentem. -füllentettem.
Tudom, hogy nem szép dolog hazudni, és sosem szoktam. De ez most muszáj volt.
-Mondhattad volna azt is, hogy rosszul érzed magad, és akkor nem hívlak el. -mondta kedvesen.
-De már teljesen jól vagyok!
-Biztos?
-Igen!
-Akkor jó! Hát anyukád jókor tud időzíteni. -nézett a föld felé és szája mosolyra húzódott.
Annyira édes volt. Felemelte a fejét és egy határozott mozdulattal megragadta a derekam, szorosan magához húzott, és fejünk között körülbelül 2 cm lehetett. A hirtelen mozdulattól akadozva vettem a levegőt. Ezt észrevette és kezével simogatta a derekam.. Ajkát már majdnem a számhoz érintette, mikor eltoltam magamtól....
-Sajnálom Harry, de én még nem vagyok készen egy kapcsolatra! -mondtam de nem engedtem el a kezét.
-Óóó, megértem. sajnálom... -dünnyögte magában és magához ölelt.
Akármennyire is szerettem volna megcsókolni, nem akartam, hogy átverve érezze majd magát.. A versenyre kell koncentrálnom, és ahogy ismerem magam ez most egy fiú mellett nem nagyon menne. Meg a lehető legőszintébben, még nem szerettem belé olyannyira, hogy megtudjam csókolni. Nagyon aranyos, helyes, kedves srác, de még nem vagyok szerelmes...
-De fontos vagy nekem, nagyon! -mondtam és szorosabban szorongattam az ingjét.
-Te is fontos vagy! lehelte a nyakamba.
Megpróbáltam terelni kicsit a zavaros témát.
-Hogy hívják az anyukádat?
-Anne. És a tiédet? -kérdezte vissza.
-Az enyémet Cher, mint engem.
Ezen elmosolyodott és együtt figyeltük a tájat.
-És a nővéredet?
Gemma.
-Az szép név.
-Nekem nincsenek testvéreim. De Jamiet annak tekintem -mondtam mosolyra húzva a szám és Harry-re néztem.
Ő csak bámult el messzire és kezemet a kezére tettem.
Fejét felém fordította és kérdően nézett rám.
-Annyira cuki, hogy göndör a hajad. -mondtam vigyorogva.
-Hát, én is szeretem. nevetett fel végre.
-Amúgy tetszik, hogy más vagy mint a többi lány.
-Ezt hogy érted?
-Hát, azt nem tudom elmondani, de határozottan más vagy. Talán érettebb mint a többiek. De lehet, hogy nem is ez a megfelelő szó. Egyszerűen csak veled tudom önmagamat adni, és el tudok lazulni. Ami nagyon TETSZIK! Pont úgy mint Te.. -mondta elhalkuló hangon.
-Jajj Harry, nagyon örülök, komolyan! És én is így gondolom! De kérlek ne nehezítsd meg a helyzetem..
-Tudom.. -ölelt magához és összeborzolta a hajam.
-Naaa Hazza!! -kiabáltam rá nevetve.
-Hogy szólítottál?
-Hazza. Miért baj?
-Nem, nagyon szeretem ha így hívnak!
-Akkor ezt is szeretni fogod! Én is "összekócoltam" a haját, bár ettől csak jobban a helyére kerültek azok a kóca göndör fürtöcskék.
-Óóó, köszi, hogy megigazítottad a hajam, én is így szoktam. -tört ki hatalmas nevetésben.
Ezen én is jót nevettem és feladtam a "kócolásharcot".
A csuklómon lévő órára pillantottam, aminek a nagy mutatója már elhagyta a 8 órát.
-Lassan mennem kéne. -mondtam elkeseredve.
-Rendben. -mondta száját lefele biggyesztve, és visszaindultunk az autóhoz.
-Sokkal világosabb volt mikor jöttünk. -Jelentettem ki pár fadarabkán lépkedve.
-Igen. de gyere, segítek. -karjával védelmezően fogta át a derekam és vezetett maga mellett.
Visszakaroltam, és így sétáltunk el egészen a kocsihoz. Ott gyorsan beültünk és már gázra is lépett.
A hazafele úton végig énekeltük a rádióból szóló zenéket. És mikor nem tudtuk a szöveget akkor jó nagyokat nevettünk. Nagyon jó volt. De nem csak ez. Hanem az egész vele töltött pár óra.
Mikor beparkolt a ház elé, kikapcsoltam a biztonsági övet, és felé fordultam.
-Nagyon köszönöm ezt a mai napot. Nagyon örülök, és boldog vagyok. Jól éreztem magam. -mosolyogtam.
-Én köszönöm, hogy eljöttél. Még nem éreztem lánnyal ilyen jól magam, mint Veled! Szépségem!
És ismét nyomott egy puszit az arcomra, ami nagyon jól esett.
Én is viszonoztam, és megpusziltam az arcát. Ezen egy kicsit elpirult, de vidámteli szemekkel figyelte ahogy kiszállok a kocsiból és Őt nézem.
Hát ki tudja mit hoz még a jövő.. talán nemsokára kiesek az xfaktorból és akkor Hazza az enyém lehet teljesen.... ezt persze nem szeretném. De a tudat, hogy kezdek beleszeretni, nagyon kínoz.
Mégis mosolyogva sétáltam fel a szobába ahol már Jamie aludt. Bedőltem én is az ágyamba, és írtam egy sms-t anyunak:
"Anya! Kérlek legközelebb, ne a legjobb pillanatban hívj!^^ Szeretlek, puszi!:) "
Ezt elküldve becsúsztattam a telefonom a párnám alá. Még azt sem tudom, hogy mit fogok majd énekelni a mentorházban, de azt hiszem, hogy az az egyik legfontosabb, szóval jól kell választanom. Ezt a dolgot, a próbával együtt holnapra hagyva, betakaróztam és úgy ahogy voltam elaludtam. Álmomban az én göndör hajú hercegemmel voltam..

Part 2

Sziasztok manók! :) Nagyon örülök, hogy tetszett az első rész.:) 15 komi, és 20 rendszeres olvasó*-* köszönöm! Na..jó olvasást kívánok.puszi :))


SIMON COWELL: Cher, ez igazán lenyűgöző, tökéletes volt! Gratulálok! IGEN!
-Te jó ég! Köszönöm! -ugrándoztam nagy vigyorral az arcomon, annyira boldog voltam. Ez hihetetlen. 

Leszaladtam a színpadról és egyenesen az anyukám nyakába ugrottam.
-Nagyon jó voltál, Cher! Büszke vagyok rád! -szorongatott magához zokogva.
-Eszméletlenül szuper voltál! Tudtam, hogy sikerülni fog! Még én is elérzékenyültem. -mondta Jamie.
-Húú hát az elején nagyon izgultam, de aztán mikor már énekeltem teljesen elmúlt a félelem. -feleltem hadarva és ekkor megpillantottam a sarokban álló Harry-t aki rám figyelt.
Odaszaladtam hozzá.
-Sajnálom, hogy az előbb csak úgy elszaladtam. 
-Semmi baj, nagyon jó voltál, szorítottam, hogy továbbjuss. -Ölelt magához szorosan, ami kicsit meglepett de annál jobban öleltem én is.
-A 2370. versenyző jön, Harry Styles! -mondta be az egyik műsorvezető, aki ott állt nem sokkal mellettünk.
-Úristen, te jössz! 
-Igen.. -mosolygott rám.
-Sok sikert, ügyes leszel. -mosolyogtam vissza rá, bár nem is vettem rajta észre az izgalom legkisebb jeleit sem. 
Ez megnyugtatott. Jó ha valaki magabiztos.
Odament a családtagjaihoz, ők meg szemmel láthatóan ölelgették, és kívántak neki sok sikert. Az anyukája meg is puszilgatta rendesen. Harry ezen elvigyorodott és felém fordult. Én is vigyorogva néztem, annyira jó volt látni, hogy ennyire szereti őt az anyukája és a többi családtagja is. 
Egy lány engem nézett, gondolom Harry testvére volt, de nem mertem odamenni hozzájuk. Visszamentem anyuékhoz. 
Ekkor Harry-nek odaadták a mikrofont, és kiment a színpadra. Ahogy kisétált és a közönség elé fordult, már kiabáltak is az emberek. Nem csoda, hisz annyira helyes srác.
-Anya, megnézzük Harry-t? -kérdeztem lelkesen.
-Láttuk azt az ölelést a sarokban. Na mesélj csak! -vágott huncut fejet Jamie.
-Hát pár órával ezelőtt, beszélgettünk és nagyon kedves fiú.  -mondtam Jaminek és anyára néztem.
-Jó, nézzük meg. -mondta anya mosolyogva és az arcán láttam, hogy mosolyogva figyeli Harry-t a kivetítőn.
Elkezdett énekelni és a hangja tökéletesen szólt. 
-Annyira jó nem? -kérdeztem, és teljes szívemből szorítottam neki.
-Tényleg jó! -értett egyet a barátnőm, anya meg egyértelműen bólogatott.
Hallottam a hangjában, hogy kicsit izgul, de ezt szinte észrevehetetlenül tette. A zsűri mosolygott és láthatóan tetszett nekik Harry.

És négy igennel tovább jutott! Annyira örült, és jó volt látni a hatalmas mosolyát.
Aztán az anyukája sírva figyelte a színpadról leszaladó fiát. 
-Igen, ezaz! Sikerült neki is! -ölelgettem Jamie-t. 
Oda akartam szaladni Harry-hez de ő egyből a családjához rohant. Könnyekkel az arcán ugrott anyukája karjaiba. Mindannyian nagyon örültek. Ezt annyira jó volt látni, hogy nekem is lefolyt egy könnycsepp az arcomon, de gyorsan letöröltem. 
-Őő.. figyi anya. Ha gondoljátok menjetek nyugodtan haza, majd megyek én is! 
-Mi a terved Cher? -kérdezte Jamie egy sokat sejtő vigyorral.
-Jamie, semmi tervem sincs. Csak gratulálni szeretnék neki. 
-Hát nekem még úgyis be kell mennem a munkahelyre, de akkor hazaviszem Jamie-t is. -nézett anya Jamie felé.
-Akkor majd megyek Jamie. -szóltam a barátnőmnek, és elköszöntem anyutól. 
Mikor odafordultam Harry felé, a családja kifele sétált, és eltűntek a látótávolságból ahogy mentek le a lépcsőn.
-Jajj Harry, annyira ügyes voltál! mondtam neki mikor már közelebb jött hozzám.
-Köszi, fel sem tudom fogni.
-Tudom milyen érzés. -mosolyodtam el, és egy félénk lépéssel még közelebb léptem és átöleltem. 
-Örülök, hogy megnéztél és, hogy szorítottál nekem. -suttogta és karját átfonta a derekamon.
-Harry, a családod, hogy hogy elment? -kérdeztem kíváncsian.
-A nővéremnek dolga van, így hazavitték és már ők is mentek. válaszolta elengedve a derekam.
-De látom, hogy neked sincs itt a barátnőd meg az anyukád sem. 
-Hát anyu bement dolgozni, és hazavitte Jamie-t is. 
-Akkor nem lenne kedved meginni valamit? Ismerek is egy jó helyet. 
-Hát, van kedvem, csak nincs annyi időm. -mondtam elkeseredve. 
Jó, kis időm lett volna, meg kedvem is. de nem akartam így egyből. Hiszen még nem ismerem annyira és Jamie is vár otthon. 
-Óh, kár. De akkor hagy vigyelek haza! 
-Hát jó. -egyeztem bele és kisétáltunk az épületből, egyenesen a parkolóig.
Ott beszálltunk a kocsiba.
-Nem fázol? -kérdezte 
-Nem. -válaszoltam mosolyogva.
De ő azért is bekapcsolta a fűtést és elindult.
Igazán óvatosan vezetett, én meg közben mutattam neki az utat, hogy merre menjen. Eléggé hamar oda is értünk a barátnőm háza elé.
-Köszönöm szépen, hogy hazahoztál. -mondtam rá nézve és kikapcsoltam a biztonsági övet. 
-Igazán nincs mit. -felelte mosolyogva, és ő is kikapcsolta az övét. 
-Örülök, hogy találkoztunk. -feleltem félénken elfordulva felőle.
-Hívni foglak! -mondta és kezével a karomhoz nyúlt. 
Testét felém fordította és feje közeledett hozzám. Én teljesen elpirulva figyeltem minden egyes mozdulatát. Ajkát óvatosan az arcomhoz érintette. Elmosolyodtam, és kezét lecsúsztatta a karomon, én meg megsimogattam az ujjaimmal a kézfejét. Ezen elvigyorodott, én meg integetve teljesen piros fejjel néztem ahogy elhajt a kocsival. Még akkor is mosolygott.
Istenem, ez a srác milyen aranyosan tud mosolyogni. Olyan kedves volt, és az a puszi. imádtam.
Belépve az ajtón Jamie szó szerint letámadott.
-Na mi volt? Láttam az ablakból, hogy hazahozott. kérdezte szemöldökét felhúzva és elvigyorodott.
-El akart hívni meginni valamit.. -feleltem 
-És nem mentél? -kérdezte meglepetten
-Nem. Tudod még alig ismerem, de most, hogy továbbjutottunk mind ketten úgy érzem, hogy a versenyre kell koncentrálnom. Mindig is ez volt az álmom. és nem akarom elhanyagolni. Jövőhéten lesz a második válogató, szóval az azutáni héten már újból mi jövünk. Addig nagyon fel kell készülnöm. 
-Hát ez részben igaz, de! attól még 1-2 napot tölthettek együtt. -mondta átölelve.
Én erre semmit nem mondva felfele igyekeztem a szobába. Jamie szorosan jött mögöttem.
-És hány éves? 
-18
-Úú fiatalabb pasi. Ez nagyon vadító. -nevetett fel, és erre már én is kuncogni kezdtem.
-Amúgy elég helyes. 
-Iszonyat helyes! -helyesbítettem ki barátnőmet.
Elmeséltem neki azokat a dolgokat róla, amennyit megtudtam.
-Ez nagyon édes! Komolyan megpuszilt? -kérdezte mosolyogva.
-Igen, de annyira óvatosan és annyira gyengéden, hogy teljesen lefagytam.
-Nekem is kell egy ilyen aranyos srác! 
-Jajj Jamie, te annyira gyönyörű vagy, hogy bármelyik srác rohanna utánad. Csak egy normálisat kell találnod! 
-Tudom, de sosem találok én normálisat.. -nézett elkeseredve.
-De fogsz! Hidd el! Majd segítek! -mosolyogtam rá és szorosan magamhoz öleltem.
-Köszi, és nagyon szeretlek. Örülök, hogy sikerült továbbjutnod és, hogy egy ilyen srácba botlottál.
-Én is nagyon örülök. -mosolyogtam a világ legjobb barátnőjére.
Gyorsan elmentem zuhanyozni, és pár perc múlva a fáradtságtól dőltem bele az ágyba.
-Jó éjt Jamie! 
-Már alszol is? 
-Igen, fáradt vagyok.
-Akkor jó éjt Cher! álmodj Harry-vel. -felelte kuncogva és visszafordult a géphez. 
Én ahogy becsuktam a szemem, álomba is zuhantam.
Reggel a telefonom hangos csörgésére keltem. Még jó, hogy pont a fejem mellett volt..
-Ki lehet az ilyenkor? -tettem fel magamnak a kérdést és elég dühösen bele is szóltam.
-Ki az? 
-Szia Cher. Harry vagyok. felkeltettelek?
-Öhm nem, dehogyis! -válaszoltam nyugodtabb hangon, bár a szívem úgy kalapált mint egy harang délben. "szerencse", hogy nincs itt, különben ő is hallaná.
-Hogy vagy? Ma ráérsz? -kérdezte azon az édes hangján.
-Jól, köszi. Amúgy úgy néz ki, hogy igen ráérek! -feleltem boldogan.
-Remek! Érted megyek 3-ra! 
-Jó, rendben. És hova megyünk? 
-Az titok! 
-Nemár.. mond el! -próbáltam faggatni.
-A-a! Majd meglátod! de tetszeni fog!..-nevetett fel. 
Éreztem, hogy semmi esélye a további faggatásnak, úgysem mondaná el. 
-Hát jó, akkor várlak 3-kor, szia! 
-Szia, Cher! -tette le a telefont.
Ezzel elég kíváncsivá tett..
-Mindent hallottam! -nevetett fel Jamie a mellettem lévő ágyból.
-Nem szép dolog hallgatózni! -viccelődtem vele.
-Mit veszel fel? -kérdezte. 
Hát igen, ha ruhákról van szó, Jamie tökéletes stilyst. 
-Még nem tudom. Azt sem tudom, hogy hová fogunk menni. 
-De akkor is csinosnak kell lenned! Majd én segítek!
-Jajj Jamie. -ütöttem le egy kispárnával.
-Tudod, hogy milyen jó szetteket szoktam összeállítani. -pattant ki az ágyból.
Jó, igaz, hogy Jamie mindig csinosan öltözik, és tényleg nagyon jó ízlése van e téren. De nekem nem igazán a stílusom ez a csajos öltözködés. Jobban szeretem a farmereket meg a laza pólókat, mint pl. a szoknyákat meg a mély dekoltázsú felsőket.. Életemben egyszer volt rajtam szoknya, az érettségin.
-Jó oké, segíthetsz, de szoknya, meg ehhez hasonlóakat nem! 
-Jól van. -csóválta a fejét és rohant a szekrényemhez.
Végül egy fehér szaggatott farmernél maradtunk, ami az egyik kedvenc barna ingemhez nagyon jól passzol. 
-Ez így tökéletes! Szép vagy. -Nézett rajtam végig
-Hát, köszönöm! 
Belenéztem a tükörbe és tényleg elég jó volt az összhang a fehér-barna converse cipőmmel is. 
Egy kis visszafogott sminket feldobtam, és mivel még így is maradt pár perc 3-ig. Lementem a nappaliba és bekapcsoltam a tévét, de semmi érdekes nem volt benne. Kezdtem unatkozni, így befaltam egy adag csokis müzlit és járkáltam fel-le a konyhában, csak is Ő rá gondolva.
És ekkor csöngettek..

Part 1

Sziasztok :) Először is szeretnék minden directionernek, nagyon boldog új évet kívánni! :)) És meghoztam az 1. (!) részt.Remélem elnyeri a tetszéseteket.Komizzatok,és iratkozzatok fel.Megpróbálok minden héten hozni legalább 1 részt, nem biztos, hogy mindig sikerülni fog, de igyekezni fogok! *Kits



Mivel nagyon szeretek énekelni, már kiskorom óta, eldöntöttem a legjobb barátnőm, Jamie segítségével, hogy az idei xfaktorba jelentkezek. Jamie és az anyukám fog elkísérni. A zenei stílusom rapp, pop, r&b, de szívesen éneklek bármilyen akár lassú szép dalt is. Igazából eléggé izgulós típus vagyok, de a lehető legmagabiztosabbnak szeretnék majd tűnni. Valójában kicsit félek is, hogy a többiek tuti ezerszer jobbak lesznek.. az biztos, hogy én a saját személyiségemet fogom adni, és beleadok majd mindent. 

Ma is mint minden nap szinte délután keltem fel. Öröm volt az a tudat, hogy sikeresen leérettségiztem. Hamar pattantam ki az ágyamból, és szaladtam le a garázsba próbálni, ugyanis ma lesz az utolsó gyakorlási lehetőségem. 
Mikor már épp kezdtem volna énekelni, Jamie nyitotta fel a garázsajtót, és jött be rajta.
-Cher, nekem mért nem szóltál? Tudod, hogy szeretem hallgatni ahogy énekelsz. 
-Még nem kezdtem el.
-Akkor kezd! -utasított a barátnőm.
Én betettem a cd-t, amin az alapzene van szöveg nélkül, bedugtam a fülhallgatót és átadtam magam a zenének. Pontosan három perces a dal. Több mint két órán keresztül csak énekeltem, persze kisebb szünetekkel.
-Hidd el nekem Cher, hogy biztosan továbbjutsz!! -mosolygott rám Jamie.
-Hát nagyon remélem. -fújtam ki a maradék levegőt is.
-Na gyere menjünk vissza a szobába, mert kezd hideg lenni. 
-Még jó, hisz elfelejtettük felkapcsolni a fűtést itt lent. -nevettem fel.
-Szerintem ma feküdj le korán, hogy holnap időben el tudjunk készülni, és indulni. 
-Tudom, tudom.. annyira izgulok Jamie. -öleltem át a barátnőmet.
-Jajj Cher, egyáltalán nem kell izgulnod! kiállsz oda és jól elnyomod! -biztatott kedvesen.
-Igazad lehet. Nem idegesítem magam. Inkább megyek aludni, és akkor tutira felkelek. -mosolyogtam.
-Azért én is beállítom az ébresztőt. -szólt még hozzám Jamie.
Jó, minden rendben. A dalszöveget tudom, a dalt imádom, menni fog. Nem lesz semmi gond. Szeretek énekelni, tudom, hogy úgyis sikerül. Ezek a mondatok kavarogtak a fejemben, de a mobilomról hallgatott halk zene hamar elaltatott.
Reggel hihetetlen gyorsasággal öltöztem fel. De Jamie még hamarabb. Hagyott egy üzenetet a telefonomba, hogy ő már átment az anyukámhoz, és, hogy menjek oda én is 10-re. Az órára néztem. Fél 10 volt. Jó, azt hiszem minden fontos dolgot eltettem. És a lábaim ütemesen kezdtek szaladni a kocsi felé. Ahogy odaértem, és bementem, már mindenki készen volt, csak rám vártak. 
-Indulhatunk? -kérdezte anya.
-Persze. de most te vezetsz. -mondtam.
-Na gyere Jamie! -szóltam már kintről be neki.
-Megyek, megyek már! Csak kihoztam egy üdítőt.
-Abból én is kérek. -szóltam rá, és a fél flakonnyi kólát kiittam.
Mikor az autó leparkolt a lehető legjobb helyen, kiszálltunk és bementünk a váróterembe.  Ott le kellett adni még pár adatot, és megkaptam a sorszámom, ami a 2369-es volt.
Mivel mondhatjuk, hogy nem voltam az elsők között, így még bőven volt időm próbálni. Anyuék kint maradtak a váróteremben, én pedig sietve kerestem egy szobát, ahova bemehetek.
-Ajj nem igaz már, hogy itt nincs egy szoba! -mondtam idegességemben.
Ekkor meghallottam egy srác hangját.
-Gyere be!! 
Mentem a hang irányába és két ajtónyira a harmadik résnyire nyitva volt. Hát kinyitottam és bementem.
-Bocsi, hogy csak így benyitok, de te szóltál az előbb, hogy jöjjek be? -kérdeztem.
-Igen, én. Hallottam, hogy már vagy öt perce itt járkálsz az ajtók előtt, és mivel én egyedül vagyok, itt nyugodtan ellehetsz. -mosolygott rám.
-Hát köszi. De nekem olyan hely kéne ahol énekelhetek.
-Itt énekelhetsz nyugodtan! 
-Oké, akkor egyszer eléneklem és az elég is lesz. -mondtam kissé félénken.
Ahogy belekezdtem a Keri Hilson- turn my swag on dalba, a szememet nem vettem le a göndör hajú srácról. Ahogyan ő sem, végig engem bámult.
-Ez valami nagyon jó volt! És hát.. Ő... mondták már, hogy szép szemed van? -mondta, és egy mosolygödröcske jelent meg az arcán.
-Hát köszönöm. neked is! -nevettem fel.
Igazából nagyon jól esett, hogy ezt mondta, mert már rég nem mondott nekem ilyet fiú.
-Még nem is tudom a neved, hogy hívnak? és hanyadik vagy? -kérdezte a felém néző gyönyörű, zöld szempár.
-Cher, Cher Lane. és a 2369.dik vagyok, szóval még egy darabig várakozhatok. 
-Én Harry Styles, és a 2370. dik vagyok. -nézett fel rám a göndör tincsei közül vigyorogva.
-Hát, én a 2370. dik vagyok. -nézett fel rám a göndör tincsei közül.
-Akkor én megyek előbb. -feleltem, és az ajkamat kezdtem harapdálni.
-Ideges vagy? 
-Miért? bámultam rá értetlenül.
-A szádat harapdálod. Csak onnan veszem, mert én is a számat harapdálom ha ideges vagyok, vagy ha izgulok valami miatt.
-Ja, hát kicsit félek. Nem tudom, hogy elég -e az én hangom ide.
-Hidd el, hogy teljesen elég! Szerintem komolyan nagyon szépen, jól énekelsz. -mondta Harry komolyan.
Erre már én is elmosolyodtam és meghallottam, hogy már a 2320. versenyzőt is színpadra szólították.
-Amúgy, hogy jöttél be ebbe a szobába? -kérdeztem körülnézve a hófehér falon és a rengeteg szétdobált dobozon.
-Egyszerűen csak besétáltam. -Válaszolta nevetgélve.
-Hát akkor jó lesz ha más nem sétál csak úgy be, mert egyből kidobna minket innen. Nem úgy tűnik mintha ez ilyen bejárószóba lenne. Inkább olyan privátabb. -mondtam a mondat elején teljesen elvigyorodva de a végére már a komolyság jelei ültek az arcomon.
-És merre fele laksz? -kérdezte hirtelen.
-Liverpoolban, de most érettségiztem, és a barátnőmhöz költöztem, aki itt lakik nem messze. 
-Érettségiztél? Hány éves vagy? -kérdezte kipirulva.
-20 -mondtam és az arcán meglepödöttséget fedeztem fel.
-Mennyinek néztél? -kérdeztem kíváncsian.
-Őszintén, 18-nak, de bírom az idősebb lányokat. -kacsintott rám féloldalasan, amitől nevetésbe kezdtem. 
De annyira édes volt. Pedig aztán én nem mondok ilyet minden srácra, akibe belebotlok.
-És te hol laksz, és... -még be sem tudtam fejezni a mondatot és már válaszolt is.
-Én itt lakok, Angliában és 18 vagyok. 
-Kicsit idősebbnek néztelek. -mondtam az igazat.
Ezen csak elvigyorodott és beletúrt az eszméletlenül dögös hajába, amit én is szívesen borzolnék össze.
-És mit szoktál csinálni a szabadidődben? 
-Hát szeretek rajzolni, énekelni (amit persze már sejthetsz) és sportolni is nagyon szeretek, focizni és röpizni.
-Úú, a focit én is nagyon bírom. -mondta pulcsiját lehúzva magáról.
Akaratlanul is az izmos karjaira néztem. Ez a 18 éves, göndörke egy két lábon járó tökéletesség. Na jó, azért nem ragadtatom el ennyire magam, hisz még nem ismerem.. 
Késöbb hosszú percekig megállás nélkül csak beszélgettünk. Szinte úgy ,mint 2 barát, aki a 1000 éve jól ismeri egymást. Hihetetlen, hogy milyen könnyen megtaláltuk egymásban a közös hangot. Szinte befejeztük egymás gondolatait.
-Esetleg nincs egy tükröd? -vigyorgott
-Sajnálom de az nincs. 
-Óh, kár!
-Jól nézel ki, ne idegeskedj! -csúszott ki a mondat a számon
-Jól nézek ki? Hm? -mondta kacérkodva
-Nem úgy, csak úgy hogy...
-Tudom én ne magyarázkodj! Teljesen belém vagy esve! Nem kell tagadnod!
-Nem, én csak.. vedd úgy, hogy nem mondtam semmit!! -mondtam zavarodottan. 
-Még sosem beszélgettem így lánnyal, ahogy veled. nézett rám titokzatos szemekkel.
Ekkor meghallottam, hogy az én nevemet mondják be, már másodjára is. Azt sem tudtam mit csináljak, hirtelen csak egy "bocsi,sziával" elköszöntem Harry-től, és rohantam a színpad felé, ami előtt már anya és Jamie tükön ülve idegeskedtek.
-Hol voltál? -kérdezte azonnal anya.
-Most nem a legalkalmasabb. -figyelmeztettem a helyzetre, hogy már harmadjára hívnak.
-Menj, menj! Nagyon ügyes leszel, szorítunk, gyerünk! -lökdösött a műsorvezetőhöz Jamie.
Egy kedves fiatalember elmondott minden életbevágóan fontos dolgot.. visszaintegettem még anyáéknak, és elindultam. igen elindultam!!  A szívem majdnem kiugrott a helyéről, úgy kalapált.
Innen már nincs visszaút, de hisz mért keresném a visszautat, hogyha egész életemben erről álmodoztam, hogy itt állhassak és megmutathassam az énekhangom. 
Ne idegeskedj Cher! -biztattam magam egy kicsit, és szembefordultam a zsűrivel, és a rengeteg nézővel.
A zsűritagokat, mind egytől egyik tényleg tiszteltem és csodáltam. A kisebb beszélgetés után viszonylag lenyugodtam, és elindult a zene. Én meg teljesen "átváltoztam" és csak a zenére koncentráltam. Amikor hallottam, a tapsot, a sikításokat, az eszméletlen és egyben leírhatatlan érzés volt. Nem tudtam felfogni, hogy engem tapsolnak, nekem kiabálnak. Fantasztikus. És a zsűri is, mind mosolygott. 
Vége lett a számnak és az emberek felállva tapsoltak! Felállva!! 
-Úristen, nem hiszem el, ilyen nincs! -mondogattam magamban. 

Annyira nem voltam tudatában ennek az egésznek, hogy ha itt helyben kérdeztek volna akármiről, valószínűleg nem bírtam volna kinyögni egy mukkot sem.
Csak akkor kezdtem el igazán feldolgozni ezt az egészet, mikor egyesével a zsűritagok csupa jót mondtak nekem. 
Már majdnem sírtam mikor a végén Simon Cowell külön hozzátette: Cher, igazi popsztár alkat vagy, énekelni fantasztikusan tudsz, itt a helyed! Gratulálok! 
Már csak a szavazás maradt. akár 3 igen is elég, de sokkal jobban örülnék, hogyha mind a négy mentor igennel engedne tovább. Már kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom tovább, itt fogom elbőgni magam. Aztán egyenként döntöttek:
Cheryl Cole: IGEN!
Louis Walsh: IGEN!
Dannii Monigue: IGEN!!
Ezaz! Sikerült! Továbbjutottam! Életem egyik legcsodásabb pillanata. Uramisten!!! -örjöngtem magamban. 
Már ugrándoztam örömömben, és egy két könnycseppet törölgettem le az arcomról. 
És ekkor Simon-ra néztem. Az arcáról semmit nem tudtam leolvasni, csak bíztam benne, hogy ő is továbbenged. Nagyon szerettem volna, ha Simon is IGEN-t mond, mert számomra majdnem az ő véleménye a legfontosabb itt.
És SIMON COWELL: ..................