Part 1

Sziasztok :) Először is szeretnék minden directionernek, nagyon boldog új évet kívánni! :)) És meghoztam az 1. (!) részt.Remélem elnyeri a tetszéseteket.Komizzatok,és iratkozzatok fel.Megpróbálok minden héten hozni legalább 1 részt, nem biztos, hogy mindig sikerülni fog, de igyekezni fogok! *Kits



Mivel nagyon szeretek énekelni, már kiskorom óta, eldöntöttem a legjobb barátnőm, Jamie segítségével, hogy az idei xfaktorba jelentkezek. Jamie és az anyukám fog elkísérni. A zenei stílusom rapp, pop, r&b, de szívesen éneklek bármilyen akár lassú szép dalt is. Igazából eléggé izgulós típus vagyok, de a lehető legmagabiztosabbnak szeretnék majd tűnni. Valójában kicsit félek is, hogy a többiek tuti ezerszer jobbak lesznek.. az biztos, hogy én a saját személyiségemet fogom adni, és beleadok majd mindent. 

Ma is mint minden nap szinte délután keltem fel. Öröm volt az a tudat, hogy sikeresen leérettségiztem. Hamar pattantam ki az ágyamból, és szaladtam le a garázsba próbálni, ugyanis ma lesz az utolsó gyakorlási lehetőségem. 
Mikor már épp kezdtem volna énekelni, Jamie nyitotta fel a garázsajtót, és jött be rajta.
-Cher, nekem mért nem szóltál? Tudod, hogy szeretem hallgatni ahogy énekelsz. 
-Még nem kezdtem el.
-Akkor kezd! -utasított a barátnőm.
Én betettem a cd-t, amin az alapzene van szöveg nélkül, bedugtam a fülhallgatót és átadtam magam a zenének. Pontosan három perces a dal. Több mint két órán keresztül csak énekeltem, persze kisebb szünetekkel.
-Hidd el nekem Cher, hogy biztosan továbbjutsz!! -mosolygott rám Jamie.
-Hát nagyon remélem. -fújtam ki a maradék levegőt is.
-Na gyere menjünk vissza a szobába, mert kezd hideg lenni. 
-Még jó, hisz elfelejtettük felkapcsolni a fűtést itt lent. -nevettem fel.
-Szerintem ma feküdj le korán, hogy holnap időben el tudjunk készülni, és indulni. 
-Tudom, tudom.. annyira izgulok Jamie. -öleltem át a barátnőmet.
-Jajj Cher, egyáltalán nem kell izgulnod! kiállsz oda és jól elnyomod! -biztatott kedvesen.
-Igazad lehet. Nem idegesítem magam. Inkább megyek aludni, és akkor tutira felkelek. -mosolyogtam.
-Azért én is beállítom az ébresztőt. -szólt még hozzám Jamie.
Jó, minden rendben. A dalszöveget tudom, a dalt imádom, menni fog. Nem lesz semmi gond. Szeretek énekelni, tudom, hogy úgyis sikerül. Ezek a mondatok kavarogtak a fejemben, de a mobilomról hallgatott halk zene hamar elaltatott.
Reggel hihetetlen gyorsasággal öltöztem fel. De Jamie még hamarabb. Hagyott egy üzenetet a telefonomba, hogy ő már átment az anyukámhoz, és, hogy menjek oda én is 10-re. Az órára néztem. Fél 10 volt. Jó, azt hiszem minden fontos dolgot eltettem. És a lábaim ütemesen kezdtek szaladni a kocsi felé. Ahogy odaértem, és bementem, már mindenki készen volt, csak rám vártak. 
-Indulhatunk? -kérdezte anya.
-Persze. de most te vezetsz. -mondtam.
-Na gyere Jamie! -szóltam már kintről be neki.
-Megyek, megyek már! Csak kihoztam egy üdítőt.
-Abból én is kérek. -szóltam rá, és a fél flakonnyi kólát kiittam.
Mikor az autó leparkolt a lehető legjobb helyen, kiszálltunk és bementünk a váróterembe.  Ott le kellett adni még pár adatot, és megkaptam a sorszámom, ami a 2369-es volt.
Mivel mondhatjuk, hogy nem voltam az elsők között, így még bőven volt időm próbálni. Anyuék kint maradtak a váróteremben, én pedig sietve kerestem egy szobát, ahova bemehetek.
-Ajj nem igaz már, hogy itt nincs egy szoba! -mondtam idegességemben.
Ekkor meghallottam egy srác hangját.
-Gyere be!! 
Mentem a hang irányába és két ajtónyira a harmadik résnyire nyitva volt. Hát kinyitottam és bementem.
-Bocsi, hogy csak így benyitok, de te szóltál az előbb, hogy jöjjek be? -kérdeztem.
-Igen, én. Hallottam, hogy már vagy öt perce itt járkálsz az ajtók előtt, és mivel én egyedül vagyok, itt nyugodtan ellehetsz. -mosolygott rám.
-Hát köszi. De nekem olyan hely kéne ahol énekelhetek.
-Itt énekelhetsz nyugodtan! 
-Oké, akkor egyszer eléneklem és az elég is lesz. -mondtam kissé félénken.
Ahogy belekezdtem a Keri Hilson- turn my swag on dalba, a szememet nem vettem le a göndör hajú srácról. Ahogyan ő sem, végig engem bámult.
-Ez valami nagyon jó volt! És hát.. Ő... mondták már, hogy szép szemed van? -mondta, és egy mosolygödröcske jelent meg az arcán.
-Hát köszönöm. neked is! -nevettem fel.
Igazából nagyon jól esett, hogy ezt mondta, mert már rég nem mondott nekem ilyet fiú.
-Még nem is tudom a neved, hogy hívnak? és hanyadik vagy? -kérdezte a felém néző gyönyörű, zöld szempár.
-Cher, Cher Lane. és a 2369.dik vagyok, szóval még egy darabig várakozhatok. 
-Én Harry Styles, és a 2370. dik vagyok. -nézett fel rám a göndör tincsei közül vigyorogva.
-Hát, én a 2370. dik vagyok. -nézett fel rám a göndör tincsei közül.
-Akkor én megyek előbb. -feleltem, és az ajkamat kezdtem harapdálni.
-Ideges vagy? 
-Miért? bámultam rá értetlenül.
-A szádat harapdálod. Csak onnan veszem, mert én is a számat harapdálom ha ideges vagyok, vagy ha izgulok valami miatt.
-Ja, hát kicsit félek. Nem tudom, hogy elég -e az én hangom ide.
-Hidd el, hogy teljesen elég! Szerintem komolyan nagyon szépen, jól énekelsz. -mondta Harry komolyan.
Erre már én is elmosolyodtam és meghallottam, hogy már a 2320. versenyzőt is színpadra szólították.
-Amúgy, hogy jöttél be ebbe a szobába? -kérdeztem körülnézve a hófehér falon és a rengeteg szétdobált dobozon.
-Egyszerűen csak besétáltam. -Válaszolta nevetgélve.
-Hát akkor jó lesz ha más nem sétál csak úgy be, mert egyből kidobna minket innen. Nem úgy tűnik mintha ez ilyen bejárószóba lenne. Inkább olyan privátabb. -mondtam a mondat elején teljesen elvigyorodva de a végére már a komolyság jelei ültek az arcomon.
-És merre fele laksz? -kérdezte hirtelen.
-Liverpoolban, de most érettségiztem, és a barátnőmhöz költöztem, aki itt lakik nem messze. 
-Érettségiztél? Hány éves vagy? -kérdezte kipirulva.
-20 -mondtam és az arcán meglepödöttséget fedeztem fel.
-Mennyinek néztél? -kérdeztem kíváncsian.
-Őszintén, 18-nak, de bírom az idősebb lányokat. -kacsintott rám féloldalasan, amitől nevetésbe kezdtem. 
De annyira édes volt. Pedig aztán én nem mondok ilyet minden srácra, akibe belebotlok.
-És te hol laksz, és... -még be sem tudtam fejezni a mondatot és már válaszolt is.
-Én itt lakok, Angliában és 18 vagyok. 
-Kicsit idősebbnek néztelek. -mondtam az igazat.
Ezen csak elvigyorodott és beletúrt az eszméletlenül dögös hajába, amit én is szívesen borzolnék össze.
-És mit szoktál csinálni a szabadidődben? 
-Hát szeretek rajzolni, énekelni (amit persze már sejthetsz) és sportolni is nagyon szeretek, focizni és röpizni.
-Úú, a focit én is nagyon bírom. -mondta pulcsiját lehúzva magáról.
Akaratlanul is az izmos karjaira néztem. Ez a 18 éves, göndörke egy két lábon járó tökéletesség. Na jó, azért nem ragadtatom el ennyire magam, hisz még nem ismerem.. 
Késöbb hosszú percekig megállás nélkül csak beszélgettünk. Szinte úgy ,mint 2 barát, aki a 1000 éve jól ismeri egymást. Hihetetlen, hogy milyen könnyen megtaláltuk egymásban a közös hangot. Szinte befejeztük egymás gondolatait.
-Esetleg nincs egy tükröd? -vigyorgott
-Sajnálom de az nincs. 
-Óh, kár!
-Jól nézel ki, ne idegeskedj! -csúszott ki a mondat a számon
-Jól nézek ki? Hm? -mondta kacérkodva
-Nem úgy, csak úgy hogy...
-Tudom én ne magyarázkodj! Teljesen belém vagy esve! Nem kell tagadnod!
-Nem, én csak.. vedd úgy, hogy nem mondtam semmit!! -mondtam zavarodottan. 
-Még sosem beszélgettem így lánnyal, ahogy veled. nézett rám titokzatos szemekkel.
Ekkor meghallottam, hogy az én nevemet mondják be, már másodjára is. Azt sem tudtam mit csináljak, hirtelen csak egy "bocsi,sziával" elköszöntem Harry-től, és rohantam a színpad felé, ami előtt már anya és Jamie tükön ülve idegeskedtek.
-Hol voltál? -kérdezte azonnal anya.
-Most nem a legalkalmasabb. -figyelmeztettem a helyzetre, hogy már harmadjára hívnak.
-Menj, menj! Nagyon ügyes leszel, szorítunk, gyerünk! -lökdösött a műsorvezetőhöz Jamie.
Egy kedves fiatalember elmondott minden életbevágóan fontos dolgot.. visszaintegettem még anyáéknak, és elindultam. igen elindultam!!  A szívem majdnem kiugrott a helyéről, úgy kalapált.
Innen már nincs visszaút, de hisz mért keresném a visszautat, hogyha egész életemben erről álmodoztam, hogy itt állhassak és megmutathassam az énekhangom. 
Ne idegeskedj Cher! -biztattam magam egy kicsit, és szembefordultam a zsűrivel, és a rengeteg nézővel.
A zsűritagokat, mind egytől egyik tényleg tiszteltem és csodáltam. A kisebb beszélgetés után viszonylag lenyugodtam, és elindult a zene. Én meg teljesen "átváltoztam" és csak a zenére koncentráltam. Amikor hallottam, a tapsot, a sikításokat, az eszméletlen és egyben leírhatatlan érzés volt. Nem tudtam felfogni, hogy engem tapsolnak, nekem kiabálnak. Fantasztikus. És a zsűri is, mind mosolygott. 
Vége lett a számnak és az emberek felállva tapsoltak! Felállva!! 
-Úristen, nem hiszem el, ilyen nincs! -mondogattam magamban. 

Annyira nem voltam tudatában ennek az egésznek, hogy ha itt helyben kérdeztek volna akármiről, valószínűleg nem bírtam volna kinyögni egy mukkot sem.
Csak akkor kezdtem el igazán feldolgozni ezt az egészet, mikor egyesével a zsűritagok csupa jót mondtak nekem. 
Már majdnem sírtam mikor a végén Simon Cowell külön hozzátette: Cher, igazi popsztár alkat vagy, énekelni fantasztikusan tudsz, itt a helyed! Gratulálok! 
Már csak a szavazás maradt. akár 3 igen is elég, de sokkal jobban örülnék, hogyha mind a négy mentor igennel engedne tovább. Már kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom tovább, itt fogom elbőgni magam. Aztán egyenként döntöttek:
Cheryl Cole: IGEN!
Louis Walsh: IGEN!
Dannii Monigue: IGEN!!
Ezaz! Sikerült! Továbbjutottam! Életem egyik legcsodásabb pillanata. Uramisten!!! -örjöngtem magamban. 
Már ugrándoztam örömömben, és egy két könnycseppet törölgettem le az arcomról. 
És ekkor Simon-ra néztem. Az arcáról semmit nem tudtam leolvasni, csak bíztam benne, hogy ő is továbbenged. Nagyon szerettem volna, ha Simon is IGEN-t mond, mert számomra majdnem az ő véleménye a legfontosabb itt.
És SIMON COWELL: ..................