Part 2

Sziasztok manók! :) Nagyon örülök, hogy tetszett az első rész.:) 15 komi, és 20 rendszeres olvasó*-* köszönöm! Na..jó olvasást kívánok.puszi :))


SIMON COWELL: Cher, ez igazán lenyűgöző, tökéletes volt! Gratulálok! IGEN!
-Te jó ég! Köszönöm! -ugrándoztam nagy vigyorral az arcomon, annyira boldog voltam. Ez hihetetlen. 

Leszaladtam a színpadról és egyenesen az anyukám nyakába ugrottam.
-Nagyon jó voltál, Cher! Büszke vagyok rád! -szorongatott magához zokogva.
-Eszméletlenül szuper voltál! Tudtam, hogy sikerülni fog! Még én is elérzékenyültem. -mondta Jamie.
-Húú hát az elején nagyon izgultam, de aztán mikor már énekeltem teljesen elmúlt a félelem. -feleltem hadarva és ekkor megpillantottam a sarokban álló Harry-t aki rám figyelt.
Odaszaladtam hozzá.
-Sajnálom, hogy az előbb csak úgy elszaladtam. 
-Semmi baj, nagyon jó voltál, szorítottam, hogy továbbjuss. -Ölelt magához szorosan, ami kicsit meglepett de annál jobban öleltem én is.
-A 2370. versenyző jön, Harry Styles! -mondta be az egyik műsorvezető, aki ott állt nem sokkal mellettünk.
-Úristen, te jössz! 
-Igen.. -mosolygott rám.
-Sok sikert, ügyes leszel. -mosolyogtam vissza rá, bár nem is vettem rajta észre az izgalom legkisebb jeleit sem. 
Ez megnyugtatott. Jó ha valaki magabiztos.
Odament a családtagjaihoz, ők meg szemmel láthatóan ölelgették, és kívántak neki sok sikert. Az anyukája meg is puszilgatta rendesen. Harry ezen elvigyorodott és felém fordult. Én is vigyorogva néztem, annyira jó volt látni, hogy ennyire szereti őt az anyukája és a többi családtagja is. 
Egy lány engem nézett, gondolom Harry testvére volt, de nem mertem odamenni hozzájuk. Visszamentem anyuékhoz. 
Ekkor Harry-nek odaadták a mikrofont, és kiment a színpadra. Ahogy kisétált és a közönség elé fordult, már kiabáltak is az emberek. Nem csoda, hisz annyira helyes srác.
-Anya, megnézzük Harry-t? -kérdeztem lelkesen.
-Láttuk azt az ölelést a sarokban. Na mesélj csak! -vágott huncut fejet Jamie.
-Hát pár órával ezelőtt, beszélgettünk és nagyon kedves fiú.  -mondtam Jaminek és anyára néztem.
-Jó, nézzük meg. -mondta anya mosolyogva és az arcán láttam, hogy mosolyogva figyeli Harry-t a kivetítőn.
Elkezdett énekelni és a hangja tökéletesen szólt. 
-Annyira jó nem? -kérdeztem, és teljes szívemből szorítottam neki.
-Tényleg jó! -értett egyet a barátnőm, anya meg egyértelműen bólogatott.
Hallottam a hangjában, hogy kicsit izgul, de ezt szinte észrevehetetlenül tette. A zsűri mosolygott és láthatóan tetszett nekik Harry.

És négy igennel tovább jutott! Annyira örült, és jó volt látni a hatalmas mosolyát.
Aztán az anyukája sírva figyelte a színpadról leszaladó fiát. 
-Igen, ezaz! Sikerült neki is! -ölelgettem Jamie-t. 
Oda akartam szaladni Harry-hez de ő egyből a családjához rohant. Könnyekkel az arcán ugrott anyukája karjaiba. Mindannyian nagyon örültek. Ezt annyira jó volt látni, hogy nekem is lefolyt egy könnycsepp az arcomon, de gyorsan letöröltem. 
-Őő.. figyi anya. Ha gondoljátok menjetek nyugodtan haza, majd megyek én is! 
-Mi a terved Cher? -kérdezte Jamie egy sokat sejtő vigyorral.
-Jamie, semmi tervem sincs. Csak gratulálni szeretnék neki. 
-Hát nekem még úgyis be kell mennem a munkahelyre, de akkor hazaviszem Jamie-t is. -nézett anya Jamie felé.
-Akkor majd megyek Jamie. -szóltam a barátnőmnek, és elköszöntem anyutól. 
Mikor odafordultam Harry felé, a családja kifele sétált, és eltűntek a látótávolságból ahogy mentek le a lépcsőn.
-Jajj Harry, annyira ügyes voltál! mondtam neki mikor már közelebb jött hozzám.
-Köszi, fel sem tudom fogni.
-Tudom milyen érzés. -mosolyodtam el, és egy félénk lépéssel még közelebb léptem és átöleltem. 
-Örülök, hogy megnéztél és, hogy szorítottál nekem. -suttogta és karját átfonta a derekamon.
-Harry, a családod, hogy hogy elment? -kérdeztem kíváncsian.
-A nővéremnek dolga van, így hazavitték és már ők is mentek. válaszolta elengedve a derekam.
-De látom, hogy neked sincs itt a barátnőd meg az anyukád sem. 
-Hát anyu bement dolgozni, és hazavitte Jamie-t is. 
-Akkor nem lenne kedved meginni valamit? Ismerek is egy jó helyet. 
-Hát, van kedvem, csak nincs annyi időm. -mondtam elkeseredve. 
Jó, kis időm lett volna, meg kedvem is. de nem akartam így egyből. Hiszen még nem ismerem annyira és Jamie is vár otthon. 
-Óh, kár. De akkor hagy vigyelek haza! 
-Hát jó. -egyeztem bele és kisétáltunk az épületből, egyenesen a parkolóig.
Ott beszálltunk a kocsiba.
-Nem fázol? -kérdezte 
-Nem. -válaszoltam mosolyogva.
De ő azért is bekapcsolta a fűtést és elindult.
Igazán óvatosan vezetett, én meg közben mutattam neki az utat, hogy merre menjen. Eléggé hamar oda is értünk a barátnőm háza elé.
-Köszönöm szépen, hogy hazahoztál. -mondtam rá nézve és kikapcsoltam a biztonsági övet. 
-Igazán nincs mit. -felelte mosolyogva, és ő is kikapcsolta az övét. 
-Örülök, hogy találkoztunk. -feleltem félénken elfordulva felőle.
-Hívni foglak! -mondta és kezével a karomhoz nyúlt. 
Testét felém fordította és feje közeledett hozzám. Én teljesen elpirulva figyeltem minden egyes mozdulatát. Ajkát óvatosan az arcomhoz érintette. Elmosolyodtam, és kezét lecsúsztatta a karomon, én meg megsimogattam az ujjaimmal a kézfejét. Ezen elvigyorodott, én meg integetve teljesen piros fejjel néztem ahogy elhajt a kocsival. Még akkor is mosolygott.
Istenem, ez a srác milyen aranyosan tud mosolyogni. Olyan kedves volt, és az a puszi. imádtam.
Belépve az ajtón Jamie szó szerint letámadott.
-Na mi volt? Láttam az ablakból, hogy hazahozott. kérdezte szemöldökét felhúzva és elvigyorodott.
-El akart hívni meginni valamit.. -feleltem 
-És nem mentél? -kérdezte meglepetten
-Nem. Tudod még alig ismerem, de most, hogy továbbjutottunk mind ketten úgy érzem, hogy a versenyre kell koncentrálnom. Mindig is ez volt az álmom. és nem akarom elhanyagolni. Jövőhéten lesz a második válogató, szóval az azutáni héten már újból mi jövünk. Addig nagyon fel kell készülnöm. 
-Hát ez részben igaz, de! attól még 1-2 napot tölthettek együtt. -mondta átölelve.
Én erre semmit nem mondva felfele igyekeztem a szobába. Jamie szorosan jött mögöttem.
-És hány éves? 
-18
-Úú fiatalabb pasi. Ez nagyon vadító. -nevetett fel, és erre már én is kuncogni kezdtem.
-Amúgy elég helyes. 
-Iszonyat helyes! -helyesbítettem ki barátnőmet.
Elmeséltem neki azokat a dolgokat róla, amennyit megtudtam.
-Ez nagyon édes! Komolyan megpuszilt? -kérdezte mosolyogva.
-Igen, de annyira óvatosan és annyira gyengéden, hogy teljesen lefagytam.
-Nekem is kell egy ilyen aranyos srác! 
-Jajj Jamie, te annyira gyönyörű vagy, hogy bármelyik srác rohanna utánad. Csak egy normálisat kell találnod! 
-Tudom, de sosem találok én normálisat.. -nézett elkeseredve.
-De fogsz! Hidd el! Majd segítek! -mosolyogtam rá és szorosan magamhoz öleltem.
-Köszi, és nagyon szeretlek. Örülök, hogy sikerült továbbjutnod és, hogy egy ilyen srácba botlottál.
-Én is nagyon örülök. -mosolyogtam a világ legjobb barátnőjére.
Gyorsan elmentem zuhanyozni, és pár perc múlva a fáradtságtól dőltem bele az ágyba.
-Jó éjt Jamie! 
-Már alszol is? 
-Igen, fáradt vagyok.
-Akkor jó éjt Cher! álmodj Harry-vel. -felelte kuncogva és visszafordult a géphez. 
Én ahogy becsuktam a szemem, álomba is zuhantam.
Reggel a telefonom hangos csörgésére keltem. Még jó, hogy pont a fejem mellett volt..
-Ki lehet az ilyenkor? -tettem fel magamnak a kérdést és elég dühösen bele is szóltam.
-Ki az? 
-Szia Cher. Harry vagyok. felkeltettelek?
-Öhm nem, dehogyis! -válaszoltam nyugodtabb hangon, bár a szívem úgy kalapált mint egy harang délben. "szerencse", hogy nincs itt, különben ő is hallaná.
-Hogy vagy? Ma ráérsz? -kérdezte azon az édes hangján.
-Jól, köszi. Amúgy úgy néz ki, hogy igen ráérek! -feleltem boldogan.
-Remek! Érted megyek 3-ra! 
-Jó, rendben. És hova megyünk? 
-Az titok! 
-Nemár.. mond el! -próbáltam faggatni.
-A-a! Majd meglátod! de tetszeni fog!..-nevetett fel. 
Éreztem, hogy semmi esélye a további faggatásnak, úgysem mondaná el. 
-Hát jó, akkor várlak 3-kor, szia! 
-Szia, Cher! -tette le a telefont.
Ezzel elég kíváncsivá tett..
-Mindent hallottam! -nevetett fel Jamie a mellettem lévő ágyból.
-Nem szép dolog hallgatózni! -viccelődtem vele.
-Mit veszel fel? -kérdezte. 
Hát igen, ha ruhákról van szó, Jamie tökéletes stilyst. 
-Még nem tudom. Azt sem tudom, hogy hová fogunk menni. 
-De akkor is csinosnak kell lenned! Majd én segítek!
-Jajj Jamie. -ütöttem le egy kispárnával.
-Tudod, hogy milyen jó szetteket szoktam összeállítani. -pattant ki az ágyból.
Jó, igaz, hogy Jamie mindig csinosan öltözik, és tényleg nagyon jó ízlése van e téren. De nekem nem igazán a stílusom ez a csajos öltözködés. Jobban szeretem a farmereket meg a laza pólókat, mint pl. a szoknyákat meg a mély dekoltázsú felsőket.. Életemben egyszer volt rajtam szoknya, az érettségin.
-Jó oké, segíthetsz, de szoknya, meg ehhez hasonlóakat nem! 
-Jól van. -csóválta a fejét és rohant a szekrényemhez.
Végül egy fehér szaggatott farmernél maradtunk, ami az egyik kedvenc barna ingemhez nagyon jól passzol. 
-Ez így tökéletes! Szép vagy. -Nézett rajtam végig
-Hát, köszönöm! 
Belenéztem a tükörbe és tényleg elég jó volt az összhang a fehér-barna converse cipőmmel is. 
Egy kis visszafogott sminket feldobtam, és mivel még így is maradt pár perc 3-ig. Lementem a nappaliba és bekapcsoltam a tévét, de semmi érdekes nem volt benne. Kezdtem unatkozni, így befaltam egy adag csokis müzlit és járkáltam fel-le a konyhában, csak is Ő rá gondolva.
És ekkor csöngettek..